Tudom őrültség, hogy bízom benned még
Túl sok kérdés, feszít belülről szét
Mosolyom eltakar, és elrejti amit nem láthat más
Könnyem minden cseppje, ha kincsed lenne vigyáznál rá
Hosszú álomból ébresztettél fel
Lehet álom csak, mikor két karod átölel
Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan, szívem meztelen
Zuhanok, szoríts most engem
Refrén:
Nem leszek másé többé teljesen
Nevedet hordozom a szívemen
Lépnék, de valami még visszaránt
Még mindig fáj, gondolni Rád
Tudom őrültség, hogy bízol bennem még
Túl sok hazugság, feszít belülről szét
Mosolyod eltakar, és megvéd, így nem láthat más
Könnyed minden cseppje, ha kincsem lenne vigyáznék rá
Miért nem tud más, a szívébe rejteni?
Amikor próbál a világ csapdába ejteni
Veled vagyok láthatatlan, én is eltakarlak és nem látok mást
A holnap vakja lettem, ha el is vesztem, élnem kell tovább
Refrén (2x):
Nem leszek másé mindig teljesen
Nevedet hordozom a szívemen
Lépnék, de valami még visszaránt
Még mindig fáj, gondolni Rád
*dobogaszívem*
2012.01.23. 17:26 RuthSz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tisztalap.blog.hu/api/trackback/id/tr813741287
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
